Reggel mikor felkeltem,
ismét rosszul voltam. Felültem az ágyon, majd ki kellett futnom a mosdóba
hányni. Pár perccel később, fogmosás után a csapra támaszkodtam. Felnéztem a
tükörbe, és eszembe jutott. Az emlékek úgy pörögtek előttem, mintha filmről
vetítenék. Lejátszódtak a tünetek, majd két héttel azelőtt, amikor együtt
voltunk Jinnel… Egyikünk sem védekezett.
Hátraesve leültem a földre, a szám elé tartva a kezemet.
- Úristen! – suttogtam sokkolva. Kirohantam a szobából, és a telefonomhoz kaptam. Tárcsáztam Rei számát. – Rei! S.O.S!
- Öt perc és ott vagyok! – mondta, és letette. Így is lett, Rei már állt is az ajtóm előtt. – Mi a baj? – huppant le az ágyamra.
- Lehet, hogy terhes vagyok – suttogtam.
- Mi?! – maradt tátva a szája. – Mi az, hogy „lehet”?!
- Még nem néztem tesztet… - húztam el a számat.
- Csajszi, akkor elmegyünk, és veszünk párat! – Karon ragadott, és az első boltba elvitt, majd vettünk négy darabot. Otthon megpróbáltam az összest, és az eredmény mindegyiken az lett, hogy terhes voltam.
- Rei! Mit csináljak? – temettem az arcomat a kezembe. – Menjek oda Jinhez, és mondjam meg neki?
- Persze, csá Jin, terhes vagyok! – illusztrálta. – Nem gondolod komolyan?! Mi van, ha rosszul reagál? Szerintem próbáld meg óvatosan beadagolni neki a hírt, hogy apa lesz… Vagy titkold el, vagy vetesd el! Nem hiszem, hogy készen álltok arra, hogy szülők legyetek…
- De joga van tudni, hogy van egy gyereke. Vagyis… Lesz…
- Ez igazából a Te döntésed… - vakargatta a tarkóját. – De számolj a következményekkel is…
- Félek… - sírtam el magam. – Mi van, ha megutál vagy szakít velem?
- Mondtam… Számolj ezekkel is…
- Inkább elmondom, és nem titkolom, minthogy azért utáljon meg, mert nem mondtam el… - sóhajtottam.
- Te tudod! – vonta meg a vállát.
- Köszönöm a segítséget Rei! – hajoltam meg előtte.
- Nagyon szívesen csajszi! Máskor is! És ha szakít veled, Te meg megtartod, akkor tudd, hogy számíthatsz rám! – mosolygott.
- Köszönöm szépen! – öleltem meg, majd kimentem vele.
- Akkor mész, és elmondod neki? – kérdezte.
- Az lesz… - bólintottam.
- Rendben szívem, szió! Kitartás! – mosolygott.
- Köszönöm! Szia! – Elindultam Jin szuperházához, ahol becsöngettem. Jin egy fekete pólóban és egy farmerban nyitott ajtót.
- Szia Kicsim! – ölelt magához. – Hogy vagy? – csókolt meg.
- Nem jól… - sóhajtottam.
- Elvigyelek orvoshoz? – invitált be, ahol leült az asztalnál lévő székre, a mellettire pedig én ültem. Az asztalon rengeteg papír és számológép volt.
- Beszélnünk kell… - kezdtem.
- Ugye nem akarsz szakítani? – riadt meg.
- Nem… De úgy érzem, Te fogsz, amint meghallod… - álltam fel. – Ez… Nagyon nehéz, de megpróbálom… - Nagy levegőt vettem. – A pocakomban fejlődik egy kicsi Jin… - próbáltam poénosabb lenni.
- Terhes vagy? – kérdezte komoly arccal.
- Igen… De, ha probléma, akkor el tudom vetetni… Csak egy szavadba kerül… És talán ez lenne a legreálisabb megoldás…
- Mi?! Miért kéne elvetetni? – értetlenkedett.
- Mert nem hiszem, hogy készen állnánk gyereket nevelni… Téged lefoglal a munka és… Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel…
- Mégis tudok különbséget tenni munka, és gyereknevelés között! Ki tudok venni szabadnapot! Otthagyhatom az egészet a francba! – állt fel mérgesen. – Miért gondolod, hogy nem lennék jó apa?
- Alig van időd! Amikor kapod a hívást, már menned is kell! Egy hete nem találkoztunk Jin! Ha fontos lennék, és ott hagyhatnád, akkor miért nem tetted még meg? – mondtam szomorúan.
- Fontos vagy nekem! – kiabálta. – Miért nem fogod már fel? Nem játszom veled!
- Jin… Most nem én vagyok a fontos, hanem, hogy képes vagy-e segíteni fölnevelni a gyerekünket! – sóhajtottam.
- Menj el kérlek! Hadd gondolkozzak! – ült vissza indulatosan.
- Addig is… A döntés az én kezemben lesz! – folyt le az arcomon az első könnycsepp, majd elhagytam a házat. Hazamentem, ahol ledőltem az ágyra. Felhívtam a legközelebbi kórházat.
- Jó napot kívánok! Kimura Kii vagyok! A felől szeretnék érdeklődni, hogy abortuszt mennyiért vállalnak – kezdtem.
- Üdvözlöm Gasano Sho, nőgyógyász vagyok. Az ára ..(jogok megsértése/nem valós alap miatt, inkább nem írok semmit ß szerk.megj.) yen – Természetesen nem volt rá elég pénzem, de elhatároztam, hogy összekaparom.
- Rendben, köszönöm szépen! Mikor lehet menni? – kérdeztem.
- Holnap után megfelelő az időpont? – kérdezett vissza.
- Tökéletes! – bólintottam. – Köszönöm szépen! Viszonthallásra! – Letettem. A hasamra pillantottam. El sem tudtam képzelni, hogy egy apróság fejlődik bennem. Ha megtartanám, kilenc hónap múlva egy gyermeknek adnék életet. Egy pici kisbabának… Akinek nincs apja, mert annyit dolgozik, az anyja meg szegény.
Hátraesve leültem a földre, a szám elé tartva a kezemet.
- Úristen! – suttogtam sokkolva. Kirohantam a szobából, és a telefonomhoz kaptam. Tárcsáztam Rei számát. – Rei! S.O.S!
- Öt perc és ott vagyok! – mondta, és letette. Így is lett, Rei már állt is az ajtóm előtt. – Mi a baj? – huppant le az ágyamra.
- Lehet, hogy terhes vagyok – suttogtam.
- Mi?! – maradt tátva a szája. – Mi az, hogy „lehet”?!
- Még nem néztem tesztet… - húztam el a számat.
- Csajszi, akkor elmegyünk, és veszünk párat! – Karon ragadott, és az első boltba elvitt, majd vettünk négy darabot. Otthon megpróbáltam az összest, és az eredmény mindegyiken az lett, hogy terhes voltam.
- Rei! Mit csináljak? – temettem az arcomat a kezembe. – Menjek oda Jinhez, és mondjam meg neki?
- Persze, csá Jin, terhes vagyok! – illusztrálta. – Nem gondolod komolyan?! Mi van, ha rosszul reagál? Szerintem próbáld meg óvatosan beadagolni neki a hírt, hogy apa lesz… Vagy titkold el, vagy vetesd el! Nem hiszem, hogy készen álltok arra, hogy szülők legyetek…
- De joga van tudni, hogy van egy gyereke. Vagyis… Lesz…
- Ez igazából a Te döntésed… - vakargatta a tarkóját. – De számolj a következményekkel is…
- Félek… - sírtam el magam. – Mi van, ha megutál vagy szakít velem?
- Mondtam… Számolj ezekkel is…
- Inkább elmondom, és nem titkolom, minthogy azért utáljon meg, mert nem mondtam el… - sóhajtottam.
- Te tudod! – vonta meg a vállát.
- Köszönöm a segítséget Rei! – hajoltam meg előtte.
- Nagyon szívesen csajszi! Máskor is! És ha szakít veled, Te meg megtartod, akkor tudd, hogy számíthatsz rám! – mosolygott.
- Köszönöm szépen! – öleltem meg, majd kimentem vele.
- Akkor mész, és elmondod neki? – kérdezte.
- Az lesz… - bólintottam.
- Rendben szívem, szió! Kitartás! – mosolygott.
- Köszönöm! Szia! – Elindultam Jin szuperházához, ahol becsöngettem. Jin egy fekete pólóban és egy farmerban nyitott ajtót.
- Szia Kicsim! – ölelt magához. – Hogy vagy? – csókolt meg.
- Nem jól… - sóhajtottam.
- Elvigyelek orvoshoz? – invitált be, ahol leült az asztalnál lévő székre, a mellettire pedig én ültem. Az asztalon rengeteg papír és számológép volt.
- Beszélnünk kell… - kezdtem.
- Ugye nem akarsz szakítani? – riadt meg.
- Nem… De úgy érzem, Te fogsz, amint meghallod… - álltam fel. – Ez… Nagyon nehéz, de megpróbálom… - Nagy levegőt vettem. – A pocakomban fejlődik egy kicsi Jin… - próbáltam poénosabb lenni.
- Terhes vagy? – kérdezte komoly arccal.
- Igen… De, ha probléma, akkor el tudom vetetni… Csak egy szavadba kerül… És talán ez lenne a legreálisabb megoldás…
- Mi?! Miért kéne elvetetni? – értetlenkedett.
- Mert nem hiszem, hogy készen állnánk gyereket nevelni… Téged lefoglal a munka és… Nem akarom, hogy apa nélkül nőjön fel…
- Mégis tudok különbséget tenni munka, és gyereknevelés között! Ki tudok venni szabadnapot! Otthagyhatom az egészet a francba! – állt fel mérgesen. – Miért gondolod, hogy nem lennék jó apa?
- Alig van időd! Amikor kapod a hívást, már menned is kell! Egy hete nem találkoztunk Jin! Ha fontos lennék, és ott hagyhatnád, akkor miért nem tetted még meg? – mondtam szomorúan.
- Fontos vagy nekem! – kiabálta. – Miért nem fogod már fel? Nem játszom veled!
- Jin… Most nem én vagyok a fontos, hanem, hogy képes vagy-e segíteni fölnevelni a gyerekünket! – sóhajtottam.
- Menj el kérlek! Hadd gondolkozzak! – ült vissza indulatosan.
- Addig is… A döntés az én kezemben lesz! – folyt le az arcomon az első könnycsepp, majd elhagytam a házat. Hazamentem, ahol ledőltem az ágyra. Felhívtam a legközelebbi kórházat.
- Jó napot kívánok! Kimura Kii vagyok! A felől szeretnék érdeklődni, hogy abortuszt mennyiért vállalnak – kezdtem.
- Üdvözlöm Gasano Sho, nőgyógyász vagyok. Az ára ..(jogok megsértése/nem valós alap miatt, inkább nem írok semmit ß szerk.megj.) yen – Természetesen nem volt rá elég pénzem, de elhatároztam, hogy összekaparom.
- Rendben, köszönöm szépen! Mikor lehet menni? – kérdeztem.
- Holnap után megfelelő az időpont? – kérdezett vissza.
- Tökéletes! – bólintottam. – Köszönöm szépen! Viszonthallásra! – Letettem. A hasamra pillantottam. El sem tudtam képzelni, hogy egy apróság fejlődik bennem. Ha megtartanám, kilenc hónap múlva egy gyermeknek adnék életet. Egy pici kisbabának… Akinek nincs apja, mert annyit dolgozik, az anyja meg szegény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése