Minden fehér. A virágok, a terítő és a ruhám. Csak
Jin, Rei, Yuichi, Jin édesapja, Junno bácsi és a pap ruhája volt más színű.
Igen, ennyien voltunk az esküvőn. A mi esküvőnkön.
***
Jin Olaszországba vitt nászútra.
- Jin-san! – ültem az ágyon a szállásunkon, míg Jin tett-vett.
- Igen? – nézett rám.
- Soha nem akarlak elveszíteni! – álltam fel, mentem oda hozzá és csókoltam meg.
- Én sem akarlak téged elveszteni! Hihetetlenül szeretlek! – lehelt csókot az ajkaimra. Egyre vadabb lett. Kigombolta a blúzomat, és hamar le is dobta rólam. Elkezdte puszilgatni a nyakamat, majd nem bírtam tovább. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat. – Végre ismét hallhatom ezt!
- Végre ismét érezhetem a közelséged! – haraptam finoman az alsó ajkába. Óvatosan levettem az ingét, és végigsimítottam az ujjaimmal az enyhén kockás hasát. Mikor lejjebb értem, megmarkoltam a férfiasságát. Még jobban szorítani kezdett magához. A kezét levezette a nadrágomhoz, amit le is hámozott rólam. – Azért legyél óvatos Jin-sama, nem akarok hárman hazamenni!
- Az leszek! – csókolt tovább.
***otthon, képeket nézegetve***
- Ezt nézd! Ezen a képen a nagy óvodás barátnőmmel vagyok! Ú, nagyon imádtam a csajt! Szerelmes is voltam belé! Valami K-betűs volt a neve… - mutatott Jin egy képet.
- Jin-sama! – vontam fel a szemöldökömet. – Ezt a képet nem nálam találtad? Mert nekem is megvan ugyanez a kép!
- Azt hogyan?
- Várj… Ez a lány a képen… Én vagyok! – jutott eszembe minden.
„Éppen egyedül homokoztam a homokozóban, az oviban, mikor egy kb velem egykorú fiú odajött hozzám. Eléggé jó származású lehetett.
- Szia! Leülhetek melléd, és játszhatok veled? – kérdezte. Kis, feketehajú fiúcska volt.
- Persze! – bólintottam.
- Hogy hívnak? – érdeklődött.
- Kiki! – biccentettem. – Téged?
- Akanishi Jin! Mi a teljes neved?
- Kimura Kii – A kislapátot beleállítottam a homokba.
- Mit játszunk?
- Nekem mindegy… Mászókázzunk!
- Jó! – Felmásztunk a magas, kék mászóka tetejére, ahol elkezdte huzigálni a hajamat.
- Jin-san! – nyafogtam.
- Hisztis! – csúfolt.
- Gonosz! – sértődtem meg.
- Vicceltem! Visszaszívom! – bökdösött.
- Jó! Játszunk királylányosat?
- Az milyen?
- Te vagy a herceg, én meg a királylány, ez a torony, és meg kell mentened a sárkánytól! – magyaráztam.
- Rendben hercegnőm! – mászott le, és el is kezdtük.
***
- Ai néni! Kikivel aludhatunk egymás mellett? – kérlelte az óvó nőnket.
- Rendben – bólintott. Jinnel összemosolyogtunk, lefeküdtünk egymás mellé, és beszélgettünk. Nap végére nagyon jó barátságot kötöttünk. Sőt… Belé is szerettem…”
- Tényleg! – nézett rám. - Akkor nem először találkoztunk!
- Jin… Akkor is szerelmes voltam beléd… Te el tudod ezt hinni? – fogtam a fejemet.
- Emlékszel, amikor egyszer smároltunk véletlenül? – vigyorgott.
- Nem… - ráztam a fejemet.
- Szülinapod volt… És meg akartam puszilni az arcodat… És véletlenül szájra ment… - nevetett.
- Áh, most már emlékszem! – csaptam a fejemre.
- Ezért vonzódunk egymáshoz… Mert már régen is vonzódtunk…
- Szeretlek! – mondtam hirtelen.
- Én is téged Kicsim! – ölelt magához.
- Forever?
- And ever! – csókolt meg szenvedélyesen.
***
Jin Olaszországba vitt nászútra.
- Jin-san! – ültem az ágyon a szállásunkon, míg Jin tett-vett.
- Igen? – nézett rám.
- Soha nem akarlak elveszíteni! – álltam fel, mentem oda hozzá és csókoltam meg.
- Én sem akarlak téged elveszteni! Hihetetlenül szeretlek! – lehelt csókot az ajkaimra. Egyre vadabb lett. Kigombolta a blúzomat, és hamar le is dobta rólam. Elkezdte puszilgatni a nyakamat, majd nem bírtam tovább. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat. – Végre ismét hallhatom ezt!
- Végre ismét érezhetem a közelséged! – haraptam finoman az alsó ajkába. Óvatosan levettem az ingét, és végigsimítottam az ujjaimmal az enyhén kockás hasát. Mikor lejjebb értem, megmarkoltam a férfiasságát. Még jobban szorítani kezdett magához. A kezét levezette a nadrágomhoz, amit le is hámozott rólam. – Azért legyél óvatos Jin-sama, nem akarok hárman hazamenni!
- Az leszek! – csókolt tovább.
***otthon, képeket nézegetve***
- Ezt nézd! Ezen a képen a nagy óvodás barátnőmmel vagyok! Ú, nagyon imádtam a csajt! Szerelmes is voltam belé! Valami K-betűs volt a neve… - mutatott Jin egy képet.
- Jin-sama! – vontam fel a szemöldökömet. – Ezt a képet nem nálam találtad? Mert nekem is megvan ugyanez a kép!
- Azt hogyan?
- Várj… Ez a lány a képen… Én vagyok! – jutott eszembe minden.
„Éppen egyedül homokoztam a homokozóban, az oviban, mikor egy kb velem egykorú fiú odajött hozzám. Eléggé jó származású lehetett.
- Szia! Leülhetek melléd, és játszhatok veled? – kérdezte. Kis, feketehajú fiúcska volt.
- Persze! – bólintottam.
- Hogy hívnak? – érdeklődött.
- Kiki! – biccentettem. – Téged?
- Akanishi Jin! Mi a teljes neved?
- Kimura Kii – A kislapátot beleállítottam a homokba.
- Mit játszunk?
- Nekem mindegy… Mászókázzunk!
- Jó! – Felmásztunk a magas, kék mászóka tetejére, ahol elkezdte huzigálni a hajamat.
- Jin-san! – nyafogtam.
- Hisztis! – csúfolt.
- Gonosz! – sértődtem meg.
- Vicceltem! Visszaszívom! – bökdösött.
- Jó! Játszunk királylányosat?
- Az milyen?
- Te vagy a herceg, én meg a királylány, ez a torony, és meg kell mentened a sárkánytól! – magyaráztam.
- Rendben hercegnőm! – mászott le, és el is kezdtük.
***
- Ai néni! Kikivel aludhatunk egymás mellett? – kérlelte az óvó nőnket.
- Rendben – bólintott. Jinnel összemosolyogtunk, lefeküdtünk egymás mellé, és beszélgettünk. Nap végére nagyon jó barátságot kötöttünk. Sőt… Belé is szerettem…”
- Tényleg! – nézett rám. - Akkor nem először találkoztunk!
- Jin… Akkor is szerelmes voltam beléd… Te el tudod ezt hinni? – fogtam a fejemet.
- Emlékszel, amikor egyszer smároltunk véletlenül? – vigyorgott.
- Nem… - ráztam a fejemet.
- Szülinapod volt… És meg akartam puszilni az arcodat… És véletlenül szájra ment… - nevetett.
- Áh, most már emlékszem! – csaptam a fejemre.
- Ezért vonzódunk egymáshoz… Mert már régen is vonzódtunk…
- Szeretlek! – mondtam hirtelen.
- Én is téged Kicsim! – ölelt magához.
- Forever?
- And ever! – csókolt meg szenvedélyesen.
♥The End♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése